A fasizmus jellemzői
A fasizmus erősen nacionalista és autoritárius kormányrendszer, amely nagy jelentőséggel bír Európában a huszadik században.
Olaszországban az első világháború után a fasiszta rezsim Benito Mussolini irányítása alatt jött létre, aki 1922-től 1943-ig uralkodott. Ugyanakkor a fasiszta eszmék szolgáltak a nácizmus megjelenésének alapjául Németországban.
A liberalizmussal, a marxizmussal és az anarchizmussal ellentétes elképzelésekkel a fasizmus a diktatórikus és a militarizált kormány által jelzett távoli jogrendszer.
Lásd a 8 fő jellemzőt, amelyek meghatározzák az ilyen típusú kormányzást.
1. Értékek nacionalizmusa
A fasiszta rezsimek erősen értékelik a nacionalizmus érzését. Így a fasiszta kormányok gyakori, hogy szlogenek, szimbólumok, zene és zászlók révén túlnyúlják a nacionalista propagandát.
A nacionalizmus nevében a fasiszta kormányok a lakosság manipulációjának minden lehetséges formáját használják, akár a média, a vallás vagy akár az erőszak révén. Továbbá az olaszországi és németországi fasisztikus rezsimek folyamatosan keresik területük bővítését.
2. Totalitarizmus és korporatizmus
A fasizmus egy olyan totalitárius kormányt hoz létre, amely teljes mértékben ellenőrzi a polgárok jogait, akár politikai, mind kulturális, akár gazdasági összefüggésben. Ezen túlmenően, a kormány ösztönzi a korporatizmust a társadalom valamennyi szektorában, azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy „szerves állam”.
A fasiszta korporatizmus legnagyobb példája Olaszországban történt Mussolini uralma alatt. Abban az időben a munkavállalók és a munkáltatók szakszervezeteit minden szakma számára létrehozták. Ezeket a szakszervezeteket a nemzeti fasiszta párt felügyelte, amely biztosítja, hogy minden osztály minden területen mindig összhangban álljon a kormány eszméivel.
3. A militarizmus hangsúlyozása
A fasizmus egy olyan rendszer, amely hisz abban, hogy az erő és az erőszak céljainak elérése. Emiatt a kormány aránytalanul nagy mennyiségű forrást fordít a fegyverek és a háborúk finanszírozására, még ha elhanyagol más területeket is, mint például az egészségügy vagy az oktatás. Az ilyen típusú kormányzatban a katonákat és a katonákat a tömegek erősítik.
A fasiszta rezsimekben a rendőrség erősen militarizált, és széles körű autonómiával rendelkezik a belső és belső problémák kezelésére, amelyek általában nem igényelnek katonai részvételt.
4. Nemzetbiztonsági megszállottság
A fasiszta rezsimeknek állandó szükségük van arra, hogy felkészítsék a nemzetet fegyveres konfliktusokra. E célból terjesztik a terror beszédeket, hogy bizonytalanságot és paranoiát idézzenek elő a lakosság körében, amely arra törekszik, hogy ugyanazért az okért harcoljanak. Így a fasizmus a félelem mint motivációs eszköz.
5. Az emberi jogok figyelmen kívül hagyása
Egy erősen militarizált és folyamatosan konfrontatív társadalomban a kormány eszméit folyamatosan erőszakkal vetik alá, meggyőzve a polgárokat arról, hogy az emberi jogok nem prioritást élveznek. Így a fasizmusban nincs megítélés a szabadságról, a fizikai integritásról, az egyenlőségről vagy az életről.
A fasiszta rezsimekben az emberi jogok megvetése a lakosság felé kerül átadásra, ami összekapcsolódik az olyan gyakorlatokkal, mint a kivégzések, a kínzás, az önkényes letartóztatások stb.
6. Az értelmiség és a művészek megvetése
Míg a fasiszta kormányok támogatják a lakosságot, azok, akik nem felelnek meg a nemzet eszményeinek, nyíltan ellenségesek.
Emiatt az értelmiségiek és a művészek, akik képesek megkérdőjelezni a rendszert és befolyásolni az embereket, hogy ugyanezt tegyék, üldözik, és az állam ellen folytatott felkelés bármilyen formáját erőszakosan elutasítják.
7. Médiaszabályozás és cenzúra
A rendszer integritásának megőrzése érdekében a fasiszta rezsimek irányítják a médiát. Az ellenőrzést néha közvetlenül a kormány végzi, míg másokban a média közvetett szabályozás alá esik. Mindenesetre a rendszerekkel szembeni ötletek cenzúrája gyakori.
8. A vallást manipulációs formaként használja
Németországban és Olaszországban a fasizmus az első években vitatta az embereknek az egyház iránti odaadását. Mindazonáltal mindkét kormány úgy döntött, hogy a vallást az ő javára használja, hogy a népesség eszméit egymás mellett tartsák, és több követőt gyűjtsenek össze. Ily módon a fasiszták párhuzamot kezdtek a vallási elképzelések és a politikai ideológiák között az emberek manipulálásához.
Olaszországban Mussolini az ateista mellett az egyházi eszközök elkobzását tervezte mindaddig, amíg elhatározta, hogy a vallási retorikát beilleszti beszédeibe.
