etikalitás

Mi az etika:

Az etika egy nőies főnév, amely az etikus és erkölcsi minőségét fejezi ki, jellemezve az ilyen módon cselekvő személyt.

Az etika célja, hogy alapot adjon az erkölcsi követelményeknek (tiszta és normatív etika), megteremtve magának azokat a törvényeket, amelyeknek meg kell határoznia a személyes és a kollektív élet erkölcsi magatartását. Ebben az értelemben a szerepe gyakran annak bemutatása, hogy hogyan lehet leküzdeni az etikus relativizmust.

Az ókorban az etikai gondolkodás képviselői Platon, Arisztotelész és a sztoikusok voltak. A modern időkben Kant és Fichte és a kortárs korban Nietzsche, M. Scheler, N. Hartmann és A. Schweitzer.

Az etikai elv

Az etika a 2002. évi Polgári Törvénykönyv egyik alapelvéből áll. Ez az elv szükségszerűen következménye az objektív jóhiszeműség elvének, és azt jelenti, hogy az egyéneknek jóhiszeműen kell cselekedniük a polgári kapcsolatokban.

A működési és a társadalomképesség elveivel együtt az etikai elv a brazil polgári törvénykönyv fontos pillére, mivel az emberi méltóság értékét adja. Ennek az elvnek megfelelően az egyénnek igazságosnak, hűségesnek, becsületesnek és tisztességesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy minden, az etika elvével ellentétes hozzáállást büntetni kell.

Az etika, amely a polgári törvénykönyv egyik jellemzője, garantálja, hogy „etikai támogatása” van, mert felismeri és értékeli az ember igazságát, társadalmi szolidaritását és más tulajdonságait.

Hegel és az etika

Hegel szerint az etika „objektív erkölcsnek” vagy „etikai életnek” is tekinthető, és két absztrakt fogalom - a jog és az erkölcs - igazságát fejezi ki. A német filozófus szerint a szabadság konkretizálása, korlátozása és közvetítése az etika birodalma, és a szabadság elérése érdekében jelen van a családban, a civil társadalomban és az államban.