szenzációhajhászás
Mi az a szenzáció?
A szenzációs jelleg az információk elfogult módon történő bemutatása, azzal a szándékkal, hogy az üzenet fogadójánál erős reakciókat hozzanak létre.
A szenzációsizmus egy olyan módszer, amelyet a tömegtájékoztatás a közönség iránti érdeklődésért és így a címzettek számának növeléséért használ. Használható a médiumok minden formájában, de az írásbeli folyóiratokban különlegesen megismétlődik.
A szenzációs magatartás túlzás, a fontos információk szándékos kihagyása, sőt hazugság ( hamis hír ) használata a hírek bemutatásában. Ennek oka, hogy a szenzációs módszer általában politikai vagy gazdasági érdekeket szolgál.
Ritka esetekben az érzékenység az üzenet hangszórójának valódi lelkesedését tükrözi, anélkül, hogy az információt manipulálni kellene.
A szenzációsizmus szisztematikusan kihasználja a nyilvánosság ízét a túlzás, a dráma és a polemika számára. Így ezeknek az elemeknek a felajánlásához a bulvárjogi újságírás megnyilvánulhat:
- címekben
- a szókincsben és a retorikai hatásokban
- a használt tipográfiában
- képekben és illusztrációkban
A szenzációs tevékenységet „sárga újságírásnak” is nevezhetjük. A kifejezés eufemizmusként működik, és a New York-i világ és a New York Journal újságainak olvasói közötti vita eredete a 19. század végén. Mindkét újság az érzelmek minden formáját alkalmazta, hogy növelje a forgalmat.
A szenzációs történelem története
Bár úgy tűnik, hogy kizárólag negatív hatásokról van szó, a szenzációs eredet az ókori Rómába nyúlik vissza, ahol észrevették, hogy a hivatalos jegyzetek és bizonyos módon írt hirdetések nagyobb érdeklődést és izgalmat generáltak az idő írástudatlan társadalmában, és ezért nagyobb mértékben értek el .
A 16. és 17. században az érzelmi értékeket arra használták, hogy növeljék az erkölcsi értékeket hirdető könyvek terjesztését. Ugyanezt a retorikát alkalmazták a tömegekre szánt hírek írására, növelve érdeklődésüket és elkötelezettségüket a politikai és gazdasági kérdésekben.
A tizenkilencedik században Angliában az irodalmi környezetben szenzációs érzékenységet alkalmaztak, ami egy „érzés regényének” nevezett műfajot eredményezett, amelyet meglepő és sokkoló narratívák jellemeztek. E könyvstílus sikeres értékesítésével ugyanazt a stratégiát alkalmazták más típusú kiadványokban.
Jellemzők és példák a szenzációra
A szenzációs jellegnek van néhány jellemzője, amelyek meghatározzák a stílusát:
túlzás
A szenzációs hírek túlságosan hajlamosak a tényeket a meglepetés, a lázadás és az izgalom érzésének kiváltására. Gyakran a triviális és irreleváns tények nagyobb arányban kapnak hatást.
példa:
Fulana bocsánatot kér a bűncselekményért: "Már elloptam egy almát a szomszédtól."
Felkéri az érzelmeket
A szenzációs szemlélet a célközönség érzelmeit vizsgálja, és felhívja a figyelmet a lakosság közös érzésére, mint például a korrupció, az egészség, a biztonság stb.
példa:
A polgármester alkalmatlansága már évek óta megölte ezreit.
Fontos információk kizárása
Gyakran a szenzáció csak az információk egy részét mutatja be, eltekintve azoktól, amelyek nélkülözhetetlenek a téma megértéséhez.
példa:
Amikor a kormányzó arról számolt be, hogy a 2 hetes időszakra két utat zár be nyugdíjba, egy helyi újság azt mondta: "Az állami kormány úgy dönt, hogy bezárja az utakat."
Az objektivitás hiánya
A szenzációs újságírás nem értékeli az információk objektivitását, és a vélemények elfogult, irányított és személyes véleményeken alapulnak.
példa:
Mennyi ideig kell még ezt megtenni?
Clickbait
Az interneten az érzékenység a clickbait formában is megjelenhet, amelyen keresztül a fejléc hiánytalanul kerül bemutatásra, arra kényszerítve az olvasót, hogy érje el a témát.
példa:
Nem fogod elhinni, amit a tudósok felfedeztek!
Szenzációs és szenzációs jelleg
Egyes szótárak szinonimaként tekintik a szenzációs és érzelmi fogalmakat. A szavakat azonban gyakran különböző kontextusokban használják.
Míg a szenzáció a hírek elfogadásának az elfogadott módja annak érdekében, hogy befolyásolja az üzenet fogadóját, a szenzációs gondolkodás olyan filozófiai, irodalmi és esztétikai áramra utal, amely szerint az egyetlen valódi dolog az érzés.