IOF
Mi az IOF:
Az IOF a pénzügyi tranzakciók adójának rövidítése, amelyet a magánszemélyektől és jogi személyektől terhelnek, akik hitel-, csere-, biztosítási vagy értékpapír-tranzakciókat végeznek
Az IOF-ot a Szövetségi Alkotmány 153. és V. cikke tartalmazza:
153. cikk. Az Unió köteles adókat kivetni:
[...]
V - hitel-, csere- és biztosítási műveletek, vagy értékpapírok vagy értékpapírok;
Az adónómenklatúra a Szövetségi Alkotmány 153. cikkének V. pontjában leírt műveletek tisztán pénzügyi jellegéből ered. Ezért az ilyen tevékenységek alá tartozó magatartás az IOF gyűjteményének függvénye lesz.
Az IOF jellemzői
A pénzügyi tranzakciók adója:
Szövetségi : mivel az Unió létrehozta, függetlenül attól, hogy mely szövetségi egység gyűjti az adót.
Magán : mivel a Szövetségi Alkotmány nem teszi lehetővé az Unió számára, hogy delegálja intézményét.
Extrafiscal : A fiskális adókkal ellentétben (amelyek kizárólagos célja a közpénzek gyűjtése), az IOF-nek van egy, a forgalomba hozatalra és a termelésre összpontosító piacszabályozáson kívüli cél.
Nincs korlátozás : mivel a generáló esemény (az adókötelezettséget létrehozó helyzet) független minden állami tevékenységtől. Az IOF fizetési kötelezettsége mindig adófizető tevékenység.
Nem kapcsolódó gyűjtemény : az állam szabadon felhasználhatja az IOF-el összegyűjtött összeget a költségvetésben előírt bármely kiadásban.
Közvetett : A pénzügyi terhet (fizetési kötelezettség) át lehet adni egy másik személynek.
Valódi : nem veszi figyelembe az adózó személyes jellemzőit. A dolgokról van szó, nem emberekről.
Mi az IOF adóköteles eseménye?
A Nemzeti Adó Törvénykönyv 113. cikkének (1) bekezdése szerint az adófizetési kötelezettséget előidéző esemény a törvény által meghatározott és a bekövetkezéshez szükséges helyzet. Fontos figyelmen kívül hagyni a törvény által előírt minden egyes kifejezést, mivel a legtöbb adójogi eljárás megvitatja az adóköteles esemény előfordulását vagy nem.
Az IOF esetében a generáló tényeket részletesen a Nemzeti Adó Törvénykönyv 63. cikke tartalmazza, amely előírja: \ t
63. cikk. A hitel-, deviza- és biztosítási műveletekre, valamint az értékpapírokkal kapcsolatos műveletekre vonatkozó szövetségi adó az alábbi generáló tényezővel rendelkezik:
I - a hitelműveletek vonatkozásában azok végrehajtása a kötelezettség tárgyát képező összeg vagy érték teljes vagy részleges átadásával, vagy annak az érdekelt fél számára történő hozzáférhetővé tételével;
II - a devizaügyletek vonatkozásában, azok végrehajtása nemzeti vagy külföldi pénznem, vagy az azt képviselő dokumentum kézbesítésével, vagy azoknak az érdekelt fél rendelkezésére bocsátása olyan összegben, amely megegyezik az utóbbi által nyújtott vagy rendelkezésre bocsátott külföldi vagy nemzeti valutával;
III. - a biztosítási műveletek tekintetében azok végrehajtása a politika vagy azzal egyenértékű dokumentum kiadásával, vagy a díj átvételével az alkalmazandó jog formájában;
IV - az értékpapírügyletek, azok kibocsátása, átadása, kifizetése vagy visszaváltása tekintetében az alkalmazandó jog szerint.
A megtakarítási számláról történő visszavonás esetén a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság már megállapította, hogy nem hasonlítható össze a hitelművelettel, ezért nincs IOF-adó. A megértést az összefoglaló 664 tartalmazza.
Mi az IOF számítási alap?
A számítás alapja az az összeg, amelyre a fizetendő összeget meghatározó kamatláb (százalék vagy rögzített összeg) kerül kiszabásra. Míg a számítási alapokat törvény írja elő, az árak változóak.
Az IOF számítási alapjait a Nemzeti Adókódex 64. cikke ismerteti:
64. cikk: Az adó kiszámításának alapja:
I - hitelezési műveletek esetében a kötelezettség összegét, amely tőkét és kamatot tartalmaz;
II - devizaügyletek esetén a beérkezett, átadott vagy rendelkezésre bocsátott nemzeti valutában kifejezett összeg;
III - biztosítási műveletek esetében a prémium összege;
IV - az értékpapírokkal kapcsolatos műveletekre :
a) a kibocsátásban a névérték és a goodwill, ha van ilyen;
b) az átvitelben a törvény által meghatározott ár vagy névérték, vagy a tőzsdei árfolyam értéke;
c) fizetés vagy visszaváltás esetén az ár.
Mi az IOF szabályozási funkciója?
Mivel az adóköteles adó, az IOF nagyobb szerepet játszik, mint az egyszerű bevételgyűjtés. Ezen keresztül a kormány szabályozza a piacot, ellenőrzi a hitelkínálat és -kereslet az országban.
A piac szabályozása az IOF-en keresztül történik az ügyintézés által hozott rendeletek révén az árak növekedésével és csökkentésével. Ez a növekedés a jogszerűség elve alóli kivétel, amely szerint az adót kivető vagy növelő törvény megléte kötelező.
Az IOF nem követi az elülső és a kilencvenes évek elveit. Az első az adók megfizetésének tilalmára vonatkozik abban a pénzügyi évben, amikor azt létrehozták vagy növelték (a Szövetségi Alkotmány 150., III., B. Cikke). A második az adók beszedésének tilalma a létrehozását vagy módosítását követő 90 napon belül (a Szövetségi Alkotmány 195. §-ának 6. bekezdése).
Az anterioritás és a tizenkilencedik század alapelvei a nem meglepetés elvének nevezett nagyobb elv. Elmondása szerint a jogalkotó arra törekedett, hogy megvédje az adófizetőt a váratlan díjaktól, miközben ésszerű időt biztosít az előadó fizetésére.
Az IOF szabályozási funkciója átfedi a jogszerűség és a meglepetés elvét, mivel a piac jobb ellenőrzése érdekében a kormánynak teljesen szabadon kell változtatnia az adókulcsokat.
