Kortárs tánc
Mi a kortárs tánc:
A kortárs tánc olyan tánc, amely nem korlátozódik bizonyos technikákra, így számos műfajra, ritmusra, formára és előadásra terjed ki. Ezért abszolút és folyamatosan változó táncnak tekintik.
Ez a táncmód a huszadik század közepén alakult ki (1950/1960), amely az 1980-as években népszerűvé vált, és növekvő népszerűségét részben igazolja az a tény, hogy ez a tánc műfaj nem ragaszkodik a klasszikus esztétikai szabványokhoz.
A kortárs táncot intenzív innovációk és koreográfiai kísérletek javasolják, amelyek gyakran keverik a ritmusokat, mint a balett, a jazz és a hip-hop.
Mint már említettük, nincsenek előre definiált technikák, és a koreográfia által továbbítandó koncepció vagy ötlet kreatív folyamata a kortárs tánc központi pontja.
A korlátozás lehetővé teszi, hogy a táncosok autonómiája saját koreográfiáit építse fel olyan módszerekből, mint például az improvizáció, a talajjal való érintkezés vagy egy másik festői jelleg, valamint az interaktív jelmezek használata.
A kortárs táncon belüli alkotás olyan folyamat, amely egyesíti a koreográfiai összetétel módszereit. A rutin helyzetektől a vitatott témákig alapul szolgálhat a koreográfia fogalma.
Emellett kiemeli a tánc egyéb művészeti elemeinek beillesztését is, mint például a videó, a fotózás, a vizuális művészet és a digitális kultúra egésze. Ezek a szempontok lehetővé teszik a valós mozgások virtuális átalakítását, és fordítva, módosítva a mozgás értelmét.
A kortárs tánc kreatív folyamatának másik fontos része az emberi test. Fiziológiája és anatómiája fontos szerepet játszik a koreográfiában, mivel lehetővé teszi a táncos számára, hogy jobban tudatában legyen a mozgásainak.
Tudjon meg többet a tánc jelentéséről.
A kortárs tánc jellemzői
Mint látható, a kortárs tánc a klasszikus műfajok hagyományos "formázását" megkerülve mintázatokkal törte össze a mintákat. Ily módon az egyedülálló és forradalmian új művészeti megnyilvánulást megerősítette.
Fő jellemzői:
- Nincsenek előre definiált technikák;
- Nincs korlátozás a mozgásra, ruházatra vagy zenére;
- Az állandó kísérletezés és az innováció értékelése;
- A koreográfia által javasolt fogalom, ötlet és érzés átadásának fontossága;
- Az egyéni koreográfiai teremtés értékelése;
- Az improvizációk javítása;
- Más művészi elemek összekeverése a táncgal (videó, fotózás, vizuális és digitális művészet stb.).
Íme egy példa a kortárs tánc tipikus koreográfiájára, amely egyedülállóan és kreatív módon vizsgálja a ruházati cikkek, kiegészítők, szcenográfia és egyéb szempontok használatát:
Kortárs tánc Brazíliában
Brazíliában a kortárs tánc az 1940-es évek közepén kezdődött, a Klauss és Angel Vianna párjával.
Klauss (1928 - 1992) úttörő szerepet tölt be a szomatikus technika kutatásában és fejlesztésében, melynek célja, hogy gyakorlóinak, munkatestének és elméjének testtudatosságát biztosítsa, valamint megőrizze egészségét.
Olyan technikákat használ, amelyek kiterjeszti a tánc technikai képzését. Ő volt az első táncos, aki Brazíliában a "testbeszéd" kifejezést használja.
