empirizmus

Mi az empirizmus:

Az empirizmus egy olyan filozófiai mozgalom, amely az emberi tapasztalatokban hisz abban , hogy egyedül felelős a világban létező ötletek és fogalmak kialakításáért .

Az empirizmust tudományos ismeretek jellemzik, amikor a bölcsességet az észlelések veszik fel; az ötletek eredetén keresztül, amelyen keresztül a dolgokat a céljuktól vagy a jelentésüktől függetlenül érzékeli.

Az empirizmus egy ismeretelméleti elméletből áll, amely azt jelzi, hogy minden tudás a tapasztalat gyümölcse, és ezért az érzékek következménye. A tapasztalat megállapítja a tudás értékét, eredetét és korlátait.

Az empirizmus fő elméleti szakembere John Locke angol filozófus (1632-1704) volt, aki megvédte azt az elképzelést, hogy az emberi elme „üres lap” vagy „tabula rasa”, ahol külső megjelenéseket rögzítenek. Ezért nem ismeri fel a természeti ötletek létezését, sem az egyetemes tudást.

Az elmélet, amely ellenzi a racionalizmust, az empirizmus kritizálja a metafizikát és az olyan fogalmakat, mint az ok és az anyag. Ez azt jelenti, hogy a tapasztalat, a próba és a hiba az egész folyamatot ismeri, ismeri és cselekszik.

Etimológiailag ez a kifejezés kettős eredetű. A szó latinból és görög kifejezésből is származhatott, ami egy konkrétabb felhasználásból származik, és olyan orvosokat jelöltek ki, akik gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek, és nem az elmélet tanításából.

John Locke mellett számos más kiemelkedő szerző is volt az empirizmus fogalmának kialakításában, mint például Francis Bacon, David Hume és John Stuart Mill.

Jelenleg a logikai empirizmus a bécsi kör által létrehozott neopozitivizmus . Az empirizmuson belül három empirikus vonal van: az integrál, a mérsékelt és a tudományos.

A tudományban az empirizmust akkor használják, amikor a filozófiai empirizmusból eredő hagyományos tudományos módszerről beszélünk, amely szerint a tudományos elméleteknek a világnak az intuíció vagy a hit helyett történő megfigyelésén kell alapulniuk.

Empirizmus és racionalizmus

Az empirizmus és a racionalizmus két ellentétes filozófiai áram.

A racionalizmus a tudomány tárgyát képezi a pontos tudományokból, míg az empirizmus nagyobb jelentőséget tulajdonít a kísérleti tudományoknak.

A racionalizmus szerint a tudást az értelem, nem pedig az érzékek jó kihasználásával érik el, mert az érzékeken keresztül nyert információ hibás lehet, mert meg lehet becsapni, amit hallott vagy látott.

Tudjon meg többet a racionalizmus jelentéséről.

Empirizmus és inatizmus

Az inatizmus a filozófiai gondolkodás lánca, amely teljesen ellentétes az empirizmuséval.

Az inatizmus úgy véli, hogy a tudás veleszületett az ember számára, vagyis az egyének már bizonyos ismeretekkel születnek .

Az élet folyamán azonban az Inatisták úgy vélik, hogy az egyéneknek ingereket kell kapniuk, hogy minden meglévő tudás fejlődhessen.

A tudást generációról generációra továbbítják örökléssel.

Tudjon meg többet az inatizmus jelentéséről.

Empirizmus és felvilágosodás

A felvilágosodás, más néven a "fénykora", a társadalmi struktúra átalakulásának ideje volt, különösen Európában, ahol a témák a szabadság, a haladás és az ember körül fordultak.

Az empirizmustól eltérően a felvilágosodás nagy jelentőséget tulajdonított az oknak, mindig arra törekedett, hogy mozgósítsa hatalmát.

Tudjon meg többet a felvilágosodás jelentéséről.

Empirizmus és kritika

A kritika egy olyan filozófiai áram, amely a tudás eléréséhez nélkülözhetetlen okot jelez, és nincs szükség az érzékek használatára.

Kant Immanuel, a kritika alkotója ezt a filozófiát használta, hogy egy közös pontot hozzon az empirizmus és a racionalizmus között.

Kant azt állítja, hogy az érzékenység és a megértés két fontos tényező a tudás elérésében, és az érzékek által rögzített információ okból modellezhető.