A dadaizmus jellemzői
A dadaizmust a modernista időszak egyik legszélsőségesebb művészi előadójának tartják. A huszadik század elején létrejött mozgalom célja, hogy „elpusztítsa a művészetet”, visszautasítva az akkoriban hatályos hagyományos, logikai és racionális termelési modelleket.
Tristan Tzara (1896 - 1963) és más művészek alapítójaként a Dadaiszt sok más kortárs műfajban tekintik a szürrealistás művészet előfutárának.
Hogy jobban megértsük az avantgárd lényegét, nézd meg a dadaista művészetet meghatározó legfontosabb jellemzőket.
A hagyományos és klasszikus művészeti modellek visszautasítása
Katharina Ondulata (1920), Max Ernst
A dadaizmus 1916-ban, az I. világháború alatt (1914-1918), a kapitalista világ felállításának tiltakozásának kiáltásaként jött létre.
A dada művészei a racionális és intézményesített művészeti állapot miatt csalódtak, és megpróbálták a művészet megalkotását szabályozni.
A cél a burzsoázia megdöbbentése és a jelenlegi művészi értékre adott értelmezések megkérdőjelezése (megkérdőjelezve, hogy a művészeti tárgyat a gazdagabb osztályokba tartozó árucikknek tekintik).
Emiatt a dadaista mozgalom ellentétesnek tekinthető, mivel nem volt szándékunkban új dolgokat hozzáadni, hanem a művészet elpusztításához, amint az eddig ismert volt.
A nacionalizmus és a materializmus ellenállása
A dadaista művek a kapitalista rendszer intenzív kritikáját, valamint az akkoriban Európában forró szélsőséges populizmust fejezték ki. Ez a súlyosbodott nacionalizmus, amely a kapitalizmussal társul, a dadaizmus védelmezői szerint a kontinenset elpusztító háborúk megdöntéséért felelős.
Így a művészek tiltakozás formájában anarchikus és irracionális szerepet vállaltak, kritizálva a kapitalista társadalom materializmusát és fogyasztását.
Ez a frusztráció és a lázadás, amit a dadaisták a polgári társadalomról éreztek, tükröződtek az agresszív és instabil természetű munkákban.
Dekonstrukció és képzavar
A Skat játékosok (1920), Otto Dix
Dada rendellenesség művészete. E mozgalom művészei nem foglalkoztak munkájuk esztétikai szépségével, nem is beszélve a polgári társadalom csodálatáról. Ellenkezőleg.
A dadaisták meg akarták rázni a burzsoázist, kényelmetlenséget okozva és arra kényszerítve őket, hogy gondolkodjanak a művészet valódi értelméről.
A klasszikus szabályokkal ellentétes küldetéssel a dadaisták megtagadták az adott időszak művészetében szokásos módon értelmezett technikákat, formákat és tárgyakat.
A művek címei nem kapcsolódnak a bemutatottakhoz, ami még nehezebbé tette a Dadaist művek elemzését.
Hangsúly a nonszensz
Svájc, Dada születési helye (1920), Max Ernst
A Dadaismus számai inkább költői, mint "mechanikus" természetűek voltak. Ez azt jelenti, hogy a reprezentációk messzire mentek a hétköznapi vagy a szó szerinti jelenetek ábrázolásától, hanem bocsánatot kértek az őrület, aberrációk és más értelmetlen képek epizódjai iránt.
A művész arra törekedett, hogy a valóság bizarr újraértelmezéseinek keverékéből építse fel műveit. A szubjektív képek létrehozásához fantasztikus figurákat és hallucinogén jeleneteket használtak.
A gépek reprezentációinak jelenléte szokásos volt, mint az iparágak (kapitalizmus), az antropomorf figurák és a szexuális szempontok több munkában való utalása.
Verbális agresszió
Ez az irodalomban a Dada mozgalom egyik fő jellemzője . Mint a plasztikus művészetekben is, a cél a standard modell dekonstruálása.
Ehhez a szerzők rendezetlen szavakon alapuló verseket hoztak létre, a mondatok felépítése jelentések nélkül, szöveges összeegyeztethetetlenség, többek között azok a sajátosságok között, amelyek a logika és a racionalizmus hiányát adták a szövegnek.
A mindennapi tárgyak használata a művekben
A forrás (1917), Marcel Duchamp
A Dadaista munkáiban gyakori volt a mindennapi anyagok használata. A festményeket más elemekkel olvasztották össze, mint például a papír kollázsok vagy a palackok, fémek, autóalkatrészek stb.
A dadaisták a szokatlan tárgyak használatát elsődlegesen a művészettel társították, és a kísérletezésen és improvizáción alapuló alkotásaikat teremtették meg. Ily módon a nyilvánosságot és a kritikusokat megrázta.
A hírhedt példa a The Source (1917), Marcel Duchamp által készített munka. Ez a munka csupán egy porcelán piszoár, egy mindennapi tárgy, amelyet eredetileg nem művészi jellegű, kiállítása jelent meg.
Készült Marcel Duchamp
A piszoár Duchamp kiállításának epizódja a kész készítés fogalmának kezdetét jelentette, azaz az idézet véletlenszerű objektumának megválasztását, amelyben a művész művészi értelmezést tulajdonít. Tehát nincs szükség arra, hogy beavatkozást hozzunk létre vagy hozzunk létre, mivel ez már a művészet tökéletes kifejezése lenne.
Emlékeznünk kell arra, hogy a dadaizmus művészete nem csak az esztétikára korlátozódott, hanem csak az objektumoknak tulajdonított ötletek és fogalmak területére.
kollázs
Az irracionalitás kifejeződésének különböző módjai közül a kollázs a dadaista művészek közül az egyik legelterjedtebb.
Néhány művész, mint például a német festő, Max Ernst, darabokra vágta ki a katalógusok képeit, majd egy teljesen logikus rendet követően rekonstruálta az ábrát.
A szakirodalomban is gyakori volt, hogy egy újságból vagy magazinból véletlenszerű szavakat vágtak le, amelyeket ezután összekevertek és teljesen inkonzisztens versek és nem kontextusok létrehozására használtak.
A recept, hogy egy dadaista verset készítsen, Tristan Tzara
- Szerezz egy újságot. Vegyük az ollót.
Válasszon az újságban egy olyan méretű cikket, amelyet a verséhez szeretne adni.
Vágja ki a cikket.
Ezután óvatosan vágja ki a szavakat, amelyek ezt a cikket alkotják és egy zsákba helyezik. Rázza meg óvatosan.
Ezután vegye le az egyes darabokat egymás után.
Lelkiismeretesen másolja át azokat a sorrendet, amelyben kivették a táskából. A vers úgy néz ki, mint te. És ő egy végtelenül eredeti író, kegyes érzékenységgel, annak ellenére, hogy a közönség félreértette. "
Szürrealizmussá fejlődött
Glass Tears (1932), Man Ray.
A második világháború kitörésekor a Dada mozgalom elkezdett csökkenni, főként az avantgárd művészek által elszenvedett félelem és nyomás miatt.
Számos elve és elképzelése azonban a jövőbeni művészi mozgalmakhoz, például a szürrealizmushoz és a kortárs művészethez került.
További információ a Dadaizmusról.
